Irodalom

Kedves Nyolcadikosok!

Amint ígértem a múlt héten, ma küldöm a Radnóti-tétel 2. részét.
Kérlek tanuld meg, majd ha úgy érzed sikerült, akkor írd le a füzetedbe vagy egy lapra és küldd el nekem az oktatasnbaloghanna@gmail.com címre március 30-ig.
Egy heted van a tanulásra, de kérlek, ne hagyd az utolsó pillanatra!

Aki Radnóti-életét még nem küldte el, várom szeretettel.

Ha van kedved gyakorolni, az alábbi linkeken megteheted:

https://learningapps.org/1798462

https://learningapps.org/1811800

Jó munkát kívánok!

Szeretettel: Anna néni

Nem tudhatom

1944 januárjában írta a költő a verset, amikor a háborús valóság a költőt sem kímélte. A Nem tudhatom a hazaszeretet nagy verse. A munkaszolgálatos évek gyötrelmei, a fokozódó személyes támadások nem tudják kioltani a költő szívéből a hazaszeretet tiszta érzését, az emberibb jövőbe vetett hitét.

Az elégikus hangulatú ódai ünnepélyességű költemény mélyen személyes vallomás.

Meggyőző bizonyítéka e „kis ország” iránt érzett hűségének, igaz szeretetének. A Nem tudhatom, cím a jövendőre vonatkozik. Nincs bizonyosság, nem tudhatjuk, mit rejt a jövő. A költő számára Magyarország a szülőhazája, melyhez érzelmileg ragaszkodik, ugyanez a földterület egy idegennek csak tájék.

A vers kezdősora a címmel indul.

Az 1 sor ellentéte a 12. sor „nem tudja”. „Ki gépen száll fölébe”, a harci repülőgép pilótája, aki nem érezheti az otthon melegét. Míg a pilóta a magasból mindössze három célpontot lát (vad laktanyát, pusztítandó vasutat és gyárat), addig a költő sokat és emberarcút, a vaddal ellentétben szelídet, gyöngédet, kicsinyt: messzeringó gyerekkor, gyönge ág, szöcske, füttyös gyümölcsös, sok gyerek.

A vallomástevő természetesen látja a halált (sírokat) és a háború irtózatát: a házfalakról csorgó vöröslő fájdalmat. Ide köti a gyermekiség (gyermekkor világa), a szerelmi kötődés (csókok íze).

A versben egyetlen tulajdonnév van, Vörösmarty Mihály neve, a Szózat költője. Ő véste minden magyar szívébe az „Itt élned, halnod kell” parancsát.

A Nem tudhatom című versben a haza és a költő összetartozását a következő hasonlat fejezi ki: „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága”; „s remélem, testem is majd e földbe süpped el”.

Gondolatkifejtése hasonló Vörösmarty Mihály Szózatának soraihoz: „Bölcsőd az, s majdan sírod is”.

Az 1-28. sor egyes szám első személyű. A 29. sorral induló második versegység már nem az én, hanem a mi szakasza.

„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép”.

A költő szerint a háború a bűnös, elítéli a vérontást. A felnőtt társadalomra bízza a legártatlanabbakat, a csecsemőket, akikben megnő az értelem.

Sötét angyal áll őrt a vers felett, a nagy szárnyával a virrasztó éji felleg. Könyörögve kér védelmet a költő a háború, a pusztítás ellen.

A vers mondanivalóját erősíti a páros rím, amely olykor önrímhez közeli, pl. vad laktanyát - szelíd tanyát, virága - ága, sírokat - sírogat.

Az időmértékes verselésű sorok uralkodó verslába a jambus (U-). A költemény lüktető ritmusát a csonka verslábak (sor közepén és végén) lassítják.

A versben rengeteg ellentét található: pl. szülőhazám - tájék; tudom - nem tudja; itthon vagyok - nem tudja, hol lakott Vörösmarty Mihály.

Maga a történelmi kor (Radnóti kora) is tele volt ellentmondásokkal, de a vershelyzet és a költő vallomása közt is ellentét feszül. A műben több felsorolást is találunk, mert a költő az emlékeiből villant fel képeket, pl.: „szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát”.

Szép és híres a Nem tudhatom című vers, mellyel a világháború legtombolóbb évében hazája iránti hűségét ilyen nyíltan írta meg Radnóti Miklós.